Mit értelmezzek azon, hogy "stílusváltás Esztergomban"? Völner szerint stílusváltást eredményez, ha egy új ember kerül a helyi Fidesz élére. Szerintem nem.

Milyen stílus? Az 10 éve megdöglött. Folyamatosan ugyanabból a körből jönnek az emberek, Tétényi üde színfolt volt, de belelódult a harcba. Ami ellen küzdött, felfalta. Meggyes megette, ez a stílus a fősodor. Egy olyan városban, ahol a nyilvánosság gyerekcipőben jár, ahol némely magukat feltétlen patriótának nevező politikusok közérdekű adatokat nem akarnak a köz szemléjére ereszteni, mert félnek, hogy rossz célra fogják felhasználni, ott milyen stílus lehet a perdöntő, amelyet elfogadsz te, ők és esetleg én is?

Reifikáljuk, hogy mi az: rossz? (Ami neked rossz, nekem lehet, hogy jó. Viszont téged ez nem érdekel, na ez a nagybetűs ROSSZ.)

Ahol nem azon megy a vita, hogyan előre. Helyette a mainstream gondolat, nézzünk hátra, mutassuk meg, te mennyire voltál hülye mikor és hol, ja és persze mennyire.

Ahol tiszta vonalak vannak ember és ember között (pedig mennyire összetett), Meggyes és Tétényin kívül nem mondhatsz mást, mert gyanús vagy. (Béla idetartozik, a másik Béla meg oda, Józsi viszont nyilvánvalóan nem derék ember, mert ide is szól és oda is ugat egy sort. Szerinte egy embernek nincs mindig és minden helyzetben igaza.)

Ahol egy karizma eldönt mindent, és kurva rossz, hogy mindenki csak róluk beszél. Az újságokban csak az ő véleményük jelenik meg.

Mind legyünk Józsik, s Esztergom kicsit színesebb lesz. Hja' ez már stílusváltozás.

A tényekkel, így a valósággal nem mehetünk szembe, bármennyire is fanatikusak, esetlegesen megrögzött lokálpatrióták vagyunk; a maga nemében ez gyönyörű dolog, senkit nem akarok megbántani és nem is szándékozok vitába szállni senkivel. Viszont mivel ez egy szabatos hangnemű blog, ebből kifolyólag pedig eléggé én-centrikus, nézzük a polgármesteri szék jelentőségét, természetesen nagy vonalakban.

A polgármesteri pozíció Meggyes Tamás regnálása alatt egy igazán tuti hely volt, több mint egy szék és sokkalta több, mint egy szimbolikus titulus. Mára viszont csupán ez maradt.

A Fidesz-elleni összefogás, a polarizálódott magyar politikai szcéna farvizén a lokalitás elsőbbségének hangsúlyozása. Némiképp így lehetne összefoglalni.

Vesztegel egy négylábú szék, az ellenállás varázsa, amely összefűzi a szimpatizánsokat és megannyi teátrális fordulat, protokolláris akció. Nagyon jól védhető pozíció, közben viszont eltelt 3 év, s az előrehaladás halvány szikráját sem tapasztalhatjuk.

Tétényi Éva egy szimbólum, és ez nem egy rosszindulatú reflexió akar lenni, igazából nekem is szükségem van rá, a szobámban még mindig kint lógnak a választási kampány időszakában gyűjtött relikviák. Emlékszem annyira tele volt a levegő a megváltás-hangulattal, a reménnyel, hogy ellentétbe a megszokott menetrenddel, én loholtam önként, hogy emlékeket rekviráljak a szórólapozóktól.

Nekem is szükségem van rá, valahogy össze kell hozni az embereket, valakinek tényleg fel kell emelnie a szavát a Fidesz-frakció ellen, mert ami folyik, az egyszerűen nem jó, viszont dühös vagyok és a végletekig elkeseredett, hogy hiába volt ez a 3 év.

A polgármesteri szék nem az üdvözüléshez vezető út egyik stációja. Aki betéved oda, netán ráül arra a bizonyos székre, ne mossa ki a száját, és csapjon rögtön oda. A kezdetén még volt rá esély, hiszen az ellenfél fej nélkül volt, mára azonban visszanyerte az erejét, megerősödés is tapasztalható, s a költségvetést is átvitte (Fidesz-frakció).

Szimbólumok azonban kellenek. Az igazi hatalom viszont a választókerületekben van, ezt sokszor el kell még mondani, mert a kádári paternalizmus még mindig szedi az áldozatait.

Szétaprózódott kis mikrokozmosz, egy végletekig megosztott apró, de annál aranyosabb város, ahol az "együtt" szlogen tömegek vérkeringést hatja át, ahol minduntalan fellángol a szalmaláng-lelkesedés, de csakhamar lelohad, ha ténylegesen tenni kellene. És hol a szavak erejüket vesztik, ott új életre kel pulzáló ritmussal az "együtt" kifejezés megreformált verziója.

Akármennyire lehetek emberbaráti, neofita elvakultságú, pozitív szemléletű és bátorító hangú blogger, nem hiszek a mesékben, a kazetta lejárt, ki kellene venni az öreg lejátszóból, de nem, fordítsuk meg, hát persze.

Nem vagyok, nem szeretnék városom letargikus hangú költője lenni, de az a baj, hogy nincs ma Esztergomban olyan szervező egyéniség, olyan nagyhangú és tiszta szívű vezérszellem, akitől komolyan tudnám venni az "együtt" kifejezést.

Vannak emberek, vannak sporadikusan elhelyezkedő, kisebb városrészi szerveződések. Na, ezeknek lehet értelmük, szólítsuk meg vagy támogassuk nyíltan a kisközösségeket, akik ismerik egymást már régóta, akik tudják házuk, udvaruk, környékük bajait, hiszen ebben nőttek fel, itt szocializálódtak.

"Együtt" viszont csak egy idea mozgat minket, hogy "együtt". Mögötte meg csak a por lesz egyre több, ja meg persze a szemét, amit nem hordanak el. Nézz oda 2010-re, figyeld meg a sok boldog, táncoló arcot a téren, akiket áthatott ez az eszme, de utána bizony nem volt sokuknak mersze.

S hogy miért nem? Mert megbukott a király, s eltűnt az eszme.

Igen, bizony már egy ilyen apró történetnek is örülni kell, olyan ez, mint a jól megérdemelt betevő falat. Rögtön rá is ugrok, mielőtt még valaki elvenné előlem. Amúgy meg, hogy lelohasszak mindenkit, csak arról van szó, hogy Tétényi polgármester-asszony felindulásában (!?) egy kép alatti bejegyzésében feltételezésekkel élt Horváth Mihály telekvásárlási kezdeményezésével kapcsolatban.

Mindent, de mindent félretéve és eltekintve az ügy akármilyen meglévő pikantériájától, ha valóban tartozik hozzá ilyen finomság, ahogy ezt a polgármester-asszony szépen leírja, egy dolog tényleg szemet szúr, az pedig maga a stílus.

Biztos vagyok benne (hogyne lennék az, hát itt élek Esztergomban, mióta az eszemet tudom, de leginkább Meggyes tevékenysége közben eszméltem infantilis világlátásomból), hogy ami a testületi üléseken folyik, az nem bor, de még inkább nem olyan tevékenység, amely az ember lelkivilágát boldogsággal, felüdüléssel töltené el; és az is hót ziher, hogy a közéleti diskurzus irányába elkötelezett embereket is elűzi idővel az a fajta mentalitás, ami a Városházán rendszeresen dívik. 

Nehéz elvonatkoztatni, és még annyira nehéz vezetni egy várost, ha tehetetlen az ember, ha nincsenek eszközei arra, hogy igazát bizonyítsa, hogy szisztematikus munkával rést találjon a feltételezett hibaelkövetők, mondjuk úgy, hibás tevékenységén.

Egy dolog viszont bizonyos, és ebből nem engedhetünk, akárhogy is történjék, bármennyire is izzó, ellenség-, és bűnbakkereső a hangulat városszerte; nem szíthatjuk tovább a tüzet akármilyen gúnyos jelzők dobálásával, jelen esetben Horváth Mihály megbélyegzésével.

Tétényi Éva most levelet kapott, amely bocsánatkérést vár a város vezetőjétől. Kíváncsi leszek, hogy mennyit változott a helyzet Meggyes Tamás óta. Ez csak egy gesztus, viszont egyben maga a stílus.

Itt Tétényi Éva bejegyzése: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=507426859316139&set=a.105864336139062.5975.101335993258563&type=1

Itt a nyílt levél: http://www.szeretgom.hu/content/72882-nyilt-level-tetenyi-evanak

Itt valami baszott nagy ellentmondás feszül. Itt valami baszottul enervált társaságról van szó, akik mintha a tátongó esztergomi közéleti űrt akarnák megtölteni, de nem a szokott tartalommal, hanem valamiféle harmadikutas megoldással. Se nem jobb, se nem bal, csak a város - hangzana a jelszó. Meggyes ellen, de a nevét nem kimondva; láttok még perspektívát a kapcsolatban, esetleg van még nálatok autoritása a személyének? Vagy miért nem szabad végre kimondani, hogy a kialakult helyzetért ő is felelős? A számok csak nem hazudnak.

Nemrégiben a blog oldalán már megfogalmaztátok, hogy városszerte ismerik a a helyzetről kialakult véleményeteket, ennek ellenére én még sehol nem láttam, hogy számot vetettek volna a zelmúlt évekkel. Szükség lenne erre a varázstalanítási eljárásra. Úgy érzem.

Eközben viszont Tétényi ellen is ágáltok, de mi a vád? Így egészen könnyű: mindenki rossz, kettőn áll a vásár-dilemma feloldva egy csuszamlós tönkretették frazeológiával. Mit vágtak szét? Esetleg mélyítették, és ez feltehetően igaz is; de nem gondolnám, hogy 2010 októbere lenne a városi közélet megromlásának, a lejtőn való gurulás elindulásának kezdőpontja.

Megfogalmazódik részetekről a pozitív gondolat is: párbeszéd kell mihamarabb, a város történelmi értékeinek konzerválása, megbecsülése, egy lélegző és jól működő városi közeg, ahol együtt teszünk a köz javára.

Ez halott, és lehet hogy nem az elmúlt tíz, esetleg húsz év vágta tönkre, hanem az a bizonyos elmeszelt hatvan év, mindenesetre abban is szentül hiszek, hogy nem a gyorsan eliramlott két év a főbűnös. Talán késő is már szólnotok ezért, mindenesetre a KDNP-től kezdve mindenki tudja és hiszi, hogy ez lehet Dorothy sárga kavicsos ösvénye. Minduntalan csak ez az obligát párbeszédmánia.

Ha elkezdődne is egy feltételes párbeszéd; hogyan tovább, ha nem nevezzük nevén a dolgokat és nem csapunk oda akkurátusan?

Én nem utállak titeket, mint embereket, csak mint tenni akaró individuumokat nem tartalak sokra. Zavar, hogy folytatódik a köntörfalazás, meg a szentbeszéd és Kerényi; meg persze, amit már imént felhoztunk, hogy mindkét fél bűnös. Ezt olyan könnyű kimondani, nemde?

Egyfelől azonban van itt nem kevés disszonancia: ha hibás mindkét fél, tehát Tétényi és Meggyes is, akkor azért kell lenni kettőjük között különbségnek? Már csak azért is, mert az egyiküknek megadatott uszkve tíz év, hogy tegyen valamit; a másikuk pedig már a kezdetektől fogva össztűz alatt van, többek között azért, mert mecénások támogatták a kampányát, illetve mert a szocik is felsorakoztak mögötte. Mi rosszat tett Nyíri Attila helyi szinten, attól eltekintve, hogy "Gyurcsány a hibás"?

Nem érzitek a különbséget?

Másfelől: egészen jól megfogalmaztátok, hogy melyek azok a támpillérek, amelyek esetlegesen felépíthetik a városi közbeszéd értelmi szintjét, viszont én eléggé szkeptikus vagyok, hogy úgy gondoljam egy szépen kiglancolt és felvitézlett Kerényi Imre mese nem fog minket felébreszteni a csipkerózsika álomból. Inkább tovább szenderegtet jancsiésjuliska, és persze sikeresen ugyanazt szajkózza, amit már ti is elmondtatok, ti. akik ezt az egész patthelyzetet tető alá hozták, azok már nem képesek jó irányba fordítani a várost. Összegezve: valami új kell.

Viszont nincs alternatívátok, ahogy az esztergomi kereszténydemokraták is csak arról mormognak folyvást, hogy nem jó az, ami épp van. Erkölcsileg pedig meglehetősen bűzölög úgy zusammen.

Óhatatlanul is az az érzésem, hogy nem tudtok megoldást a valós problémákra, viszont valamit mindenáron mondani szeretnétek, ezért köptök mindkét irányba egy jókorát. Ezt nevezik smúzolással fűszerezett pózerkedésnek, ha nem tévedek nagyot.

Legyen emelkedettebb az eredeti verzió nélkül.

Sitku Pál szakmailag, iskolaigazgatóként bizonyított, ennek legjobb fokmérője a Szent István Gimnázium eredményessége, de ne felejtsük el az előzményeket sem, hiszen mint az iskola nívójának továbbvivője szervesen nőtt ki a régi elődök munkáját követve. Stróbl László után ő volt az egyedüli biztosíték, az iskola eredményekkel teli jövőjének újabb tartópillére.

Viszont ideje korán nagy robajjal eltávolították, politikusok kerek perec közölték vele: szakmailag alkalmatlan vagy. Miféle kontraszelektált agytolulás ez?

Ezen élmények után próbálkozik belekeveredni az esztergomi politikába, választókerületében szinte legyőzi Meggyest, ezzel is mutatva, hogy valami változik Esztergomban. S ha az MSZP-s jelölt visszalép akkor és ott, Tamás lecsurog az ereszen; de ez a snitt nem következhetett be, mert a város nagy megmondói már akkor is egyedül a saját személyükben látták a város sikerének kulcsát, és most sincs ez másképp.

Ezután kezdeményező még az esztergomi abszurd közéletben, a spontán alsóház tagja, amely elég hülye próbálkozás volt, amúgy meg teljesen illegitim és erőtlen, de Sitku tanár úr igazságot akart magának és máshogy nem tudott érvényesülni a kialakult viszonyok közepette. Beállt Tétényi mögé, hisz' akkoriban nagyon felfokozott hangulat övezte az új polgármesternőt és tevékenységét, mindenki azt remélte, hogy valahára megújulhat a városi politika. A mából nézve máshogy csillog vissza, úgy látszik, túl magason álltak az elvárások ahhoz, hogy a realitások igazolhassák őket. A polgármesternő hosszútávon mintha elfelejtette volna, hogy miért szavaztak rá az emberek.

Idealista volt, ahogy Cserép János írja róla egyik bejegyzésében: "Nem hitte el, hogy ebben a küzdelemben nincs fair play díj." Azt gondolta, amikor elvállalta a polgármester-jelöltséget, hogy tiszta egyéniségét, ártatlanságát és szakmai kompetenciáját konvertálni tudja majd az esztergomi politika önmagáért való világába is.

Függetlenként indult, tulajdonképpen ma is független, összemosása a szocikkal nem sikerült, bármennyire is próbálkozik még mindig ezzel az esztergomi ellenpólus. Viszont nem sikerült megőriznie autonómiáját a város katyvaszos viszonyaitól, szükségszerűen belegyalogolt a konfúzus esztergomi politikai játszmákba, kvázi akklimatizálódott Meggyesékhez.

Tanult, ezáltal levonta a konzekvenciákat is, de Meggyesen nem tudott túljutni, ezek mutatják saját határait is. Sitku Pál története viszont azt a magatartást példázza, amely képes volt tisztán kiszállni a szürreális körforgásból, volt ambíciója újra felépíteni, amit undorító eszközökkel elszakítottak tőle. Nem vette át Meggyesék stílusát, ezáltal pedig megőrizte a Szent István Gimnázium ügyének tisztaságát is. Konzerválta nekünk, hogy mindig tudjuk, akármi is történjen, kik vagyunk, hol állunk ezekben a mindennapos városi küzdelmekben.

Tétényi Évánál már elveszett ez a varázs. Óriási az űr a kampány reményadó mondanivalója és a jelen már nem annyira pozitív folyása között.

Az is igaz, hogy Sitku tanár úr is telítve volt idealizmussal, akiket tanított, azok tudják, miről beszélek. Viszont ehhez a nagy adag idealizmushoz társult egy nagyobbacska dózis a józan belátás képességéből is, így az alsóház sorvadása után visszavonult. Talán még ekkor is kavargott benne a rossz szájíz, a sértődöttség az igaztalan és megalázó leváltás miatt, de letette a fegyvert.

Az idő pedig őt igazolta.

Jelenleg a félelmetesen hosszú nevű Dorogi Óvoda, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat (DOKI) vezetője, elismert tekintély a szakmájában, akiből manapság a szomszéd város, Dorog profitál.

Műveljük kertjeinket egyenként, viszont legyenek alapvetéseink és értékeink közösen, amiből ne engedjünk.

Utóirat: Köszönjük, tanár úr.

Mi is történt valójában?

Menekülő frakció, Tétényi retusálatlan jóhiszeműsége, és testikontakt szükségessége a fideszes urakkal; Kálmán menekül, Tétényi lohol utána, aki előtte azt is elmondta, hogy meglátása szerint felsőbb fideszes körökben páni félelem honol a személyétől. Itt találkozik az orbáni erős állam víziója a deliberatív állam gondolatának sosemvoltával. Esztergom renitens város, a kurrens keresztény kurzus egyik legnagyobb titkolnivalója, amelynek fentről kell diktálni, mutatni a követendő irányt és kijavítani az elkövetett hibát.

A kommunistázó Ivanov, aki valószínűleg Kósára tekint legfőbb példaképként, akinek még a fű is virtigli komcsi, ha a rendszerváltás előtt szórták el a magjait. Egy ízben lemakrancoshölgyezi Tétényit, majd a végén az egész testületire pörköl egy alaposat: "Ennyi hülyét, Jézusom. Fővárosi Nagycirkusz." Tízpontos megjegyzés.

És ez még mindig nem minden.

Kergetőzés kézfogdosósdival színesítve az amúgy sem eseménytelen, de lényegét tekintve tökéletesen nulla hatásfokú ülést. Aztán Petróczy lép föl, akiről lassacskán az is napvilágra jut, hogy még puszit is adott anno két éve a polgármesternőnek. Kell ennél több bizonyíték, hogy mennyire elfogadott Tétényi győzelme a narancssárga lelkivilágú emberférfiaknál?

A drága Strigonium, amelynél a NAV ellenőrzés nem talál semmit. Minden knappol.

Az óvodai koszt kérdése áremeléssel megfűszerezve: az óvónők rohadt retket vittek be a városházára bizonyítékul, hogy rossz a kaja, máskor meg műanyagdarabokat találtak az ételben. Steindl szerint viszont mindaz csak hitelrontás, hogy bármi is lett volna a levesben. Ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni az igazságot ilyen kijelentések után. Ha igazak a vádak, elég durva, viszont ha nem igaz az egész sztori, akkor az még durvább, mert megint csak felhasználnak mindent egymás ellen és csupán ezért hozzák fel az ügyet; profit mindenáron.

Meggyes Tamás is tud néha okos dolgokat mondani, amelyben azért a mindkét oldali kilátástalanság alapélménye is megtalálható. Amint fogalmazott: "Tétényi csak üldözi őket, de nincsenek pozitív céljai a várossal." Valóban elsikkadtak a célok, immár a túlélésért folyik a harc, amely az elkövetkező két évben a még tartalékban meglévő energiákat is a mocskolódás felé fogja irányítani.

Majd folytatja Meggyes a polgármesternő felé: "Ki akarja nyírni a Strigot, és most Tétényi kéri számon Knappot? Az ember a merénylőjével nehezen akar adatot megosztani." Egy demokratikus államban alapkövetelmény, hogy az adatok a nyilvánosságot szolgálják, nem pedig egymás pozíciójának körülbástyázását. Ennyire azért nem kell megóvni minket, puritán városlakókat az adatoktól.

Aztán Ivanov Mihály osztja meg a tisztelt nagyérdeművel németországi élményeit: "ott sok a napelem, megéri." Amúgy mindezzel az élményfürdő napkollektorokkal való ellátásra reflektált, ha esetleg valaki nem tudná. Teljesen nyilvánvaló, hogy hosszútávon megéri, nem kell Németországgal dobálózni ilyen ügyekben; csak az a kérdés, hogy a város válságkorszakában valóban az élményfürdőbe kell-e belefeccölni efféle pénzeket?

Aztán egy kis személyeskedés következik, mondjuk egész érdekes utalásokkal. Meggyes Tétényit elküldte az MSZP-be (diszkrét kommunistázás, ügyes, nem?), Tétényi válasza sem késett soká: "Családi kötelékeim nem oda húznak." Miért kell erről még beszélni, ekkora húzónév az MSZP? Én inkább Bajnaival mostam volna akkor már össze. De az egész abszurd, viszont durrogtatunk vele, ha nincs más.

Steindl Balázs szokásos: "Szavazzanak meg 5 percet Meggyesnek!" Gyakran elhangzó mondat, hát igen, mindenkinek megvan a szerepe egy összehangoltan (együttműködően) szuperáló frakcióban. Balázs az időkéregető.

Végül valamicske eredményképp fedezet nélkül megszavaznak egy óvodafelújítást. Úgy látszik, elég relatív szó az esztergomi berkekben, hogy felelősség.

Összegezve: itthon megint nem történt semmi, a helyzet változatlan, viszont felülről beindult valami a héten. Most legfőképp erre kell figyelnünk, a cirkusz produkciója már kurva unalmas, nem?

Tulajdonképpen saját magunk áldozatai lettünk, mi akartuk, hogy történjen változás a helyi politikában, hogy Meggyes és generációs galerije bukjon el, de nem ám akárhogyan, csendesen, egy időre háttérbe szorulva, hanem essen pofára gyorsan és a földön botorkálva sokáig szenvedjen az évek alatt elkövetett bűnei és hibái miatt. Valamiféle expressz gyorsaságú cezúrát óhajtottunk, amely a régit tökéletesen elválasztja az újtól, amely a nagyközönség előtt felfedi végre Meggyes bűneit.

Nos, ezért kellett az adósságrendezés is.

Megtörtént.

Az természetesen megint egy másik felvetés, hogy a régi polgi bukásának stációi mind olyan ügyek voltak, amelyek egy kis önkorrekcióval és némi szelíd önmérsékletet tanúsítva elkerülhetők lettek volna, mert az ilyen-olyan pénzügyi spekulációk és machinációk ugyan nem érdeklik a népet, viszont a szimbólumok kapargálása, mint például a Szent István Gimnázium bedöntése, már annál inkább. Csakhogy éppen nem volt olyan menedzser a környéken, aki jóféle tanácsokkal szolgált volna Esztergom első számú Tamásának. Aki korábban intette őt, annak ő dölyfösen beintett, aztán nem maradt senki, csak azok, akik ugyanolyanok voltak, mint ő.

Sokuk manapság is ott ül a testületiben Meggyessel egyetemben, ugyanis és ez szabad szemmel is egészen jól látható, nem kell hozzá komoly lényeglátónak lenni, a régi rend csupán súlyt vesztett, nem dölt meg egészen. A népszavazás is ezen logika szerint volt sikeres, hiszen akik anno fordulatot akartak, azok most is a változás pártján álltak, akik viszont nem, azok inkább el sem mentek, hiszen Kálmán is ezt tanácsolta nekik.
Erre nagyon emlékszünk és büszkék is vagyunk Sándor apóra, kevesen mernek ilyen kijelentésekkel a nyilvánosság elé lépni. Viszont a közfelháborodás hiánya már annál inkább elgondolkodtató.

Egyszerűen nem is értem: ezek egy rothadó városi közélet szimptómái vagy előidézői lehetnek?

Manapság már október van, a falevelek is dühösen hullanak a Kis-Duna parton. Bőszen közeledik a hideg, Esztergom pénze pedig elfogyott. Talán az adósságrendezés miatt? Tán'.

Lehetséges, de akkor engedtessenek meg egy kérdést ehhez pluszban: mire ment el az a rengeteg pénz az előző időszakban? Csupa befuccsolt vállalkozásra, milliárdok ömlöttek sikeresre és jövedelmezőre tervezett konstrukciókba, amelyek mögött nem volt valós háttér, mint az utólag kiderült. Jól példázza és szimbolizálja ezt az egész megalomániát az elképzelt Mesepark ötlete is, amelyet pár tíz év múlva majd jó lesz persze mutogatni a gyerkőceinknek, hogy látjátok ilyen polgármestere is volt egykor Esztergomnak, aki ekkorát mert álmodni. Ezekről nem kellene véleményt mondania a jobboldali gyökereknek is?

Aztán itt vannak a magasan szofisztikált és elgondolkodtató válaszok más esztergomi tagságoktól: a Fidelitas a zebrákkal meg a nagyobbnál-nagyobb kátyúkkal van elfoglalva a saját maga uralta és oly bensőséges blogoszférájában, az MSZP pedig a "mondjon le a díszpolgárságról Orbán Viktor" szöveggel kürtöli széltében-hosszában az étert.

A Jobbik azért néha még bökdösődik egy keveset a maga egzakt módján, de ezt ti is láthatjátok. Na igen, és az LMP? Ha netán kérdeznétek. Nos, ők momentán nem léteznek, vagy csak egyszerűen túlgondoljuk a kapcsolatukat a világgal, hiszen ők épp a csend fegyverével protestálnak.

Össz-vissz ennyi. Zsibbasztó a helyzet, mint jelen írásom. A hídemberek, s velük az obligát párbeszédek, a racionális érvelések és a jól megfogalmazott válaszok egy közösen járható út felépítésére csak nem jönnek.

Nem is fognak, Szent István gimnázium sincs, de legalább vergődéseink közepette is néha kicsit kielégülhetünk, ha a bukott polgármesterre gondolunk. Viszont ebben a bukásban olykor saját arcunkat is láthatjuk visszatükröződni, hiszen az ő sorsa egyúttal kicsit a mi sorsunk is.

Anarchia meghatározása: a szervezett hatalom és irányítás - többnyire tudatosan előidézett - gyengülése v. megszűnése idején keletkező áttekinthetetlen, zavaros helyzet.

2010. július 27., a forradalom elkezdődik: "A tavaszi országgyűlési választások „forradalma” megmutatta, hogy a polgárok jelentősen befolyásolhatják az Ország közügyeit. Ezért gondoltam arra, hogy független polgármester-jelöltként induljak Esztergomban az őszi önkormányzati választásokon." (Tétényi Éva)

2010. október 3., "trónfosztás" a választásokon:

2012. augusztus 23., az "üres székek" anarchiája:

Akkor egy impresszionista poszt arról, hogy mi történt csütörtökön ténylegesen, mert, amúgy nem sok minden. Csupán az indulatok harapóztak kicsit még jobban, mélyítve ismét a városi politikai közbeszéd árkait, amelyek már lassan olyan mélyek és annyira átláthatatlanul kuszán kezdenek kanyarogni, hogy ember legyen Esztergomban, aki értelmesnek vallva magát megpróbálna feltétlenül azonosulni akár egyik táborral is. Például hallott-e valaki arról, hogy az augusztus 20-i rendezvény apropóján is pörögtek a karikás-ostorok? Na ugye, hogy mennyire átláthatatlan és megismerhetetlen? Viszont most már (új fejlemény) akkor is ugatnak a kutyák, ha vétlen és ebből tétlen akarsz maradni. Azért ez annyira már nem tetszik, kedves hangadók.

"Az MTI megbízható forrásból csütörtök délután úgy értesült, hogy a város számlavezető bankja levélben értesítette a polgármestert, addig nem vesz részt a tárgyalásokon, míg az önkormányzat nem hoz döntést az állami kamattámogatás igénybevételéről és az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatoknak nyújtható segítség igénybevételéről. Az ellenzéki képviselők közül az MTI-nek csak az LMP-s Batyikné Csőke Ágnest sikerült elérni, aki elmondta, hogy az MSZP-s és a Jobbikos képviselő szabadságon van, ő pedig egyedül nem látja értelmét a részvételnek, ezért távol marad az egyeztetéstől."

Hú, bazdmeg. Mint egy rossz nyárvégi végjáték vígjáték. Szóval ezek szerint semmi értelme nem volt összehívni az egyeztetést, mert nem volt meg a feltétele a tárgyalóképességnek. Egyben pedig a Fidesz frakció távolmaradása is indokolttá válik ezen háttér információk tudatában. Kapjanak most piros pontot?

A semmi köré már megint sikerült egy egész forrongó ankétot összeeszkábálni, mindegy a neten lehetett csámcsogni pár embernek egy sort; és az lett a főbűnös, aki kimaradt a városházi pogácsa-csatából. Mert hol voltatok emberek, meghívottak?- hangzott el többször a kérdés. Véletlenül sem az a hibás, aki esküvői partit rendez az ünneplendő aktus nélkül. Persze az sem felelősebb és körültekintőbb, aki az utolsó pillanatban szól, hogy sorry, de semmi értelme a rendezvényednek. Infantilis extrovertáltság.

Mi pedig tudtunkon kívül ismét Verdun árkaiban érezhetjük magunkat, mert a kifejezésmód mit sem változik hónapról hónapra, hiszen Tétényi és a Fidesz frakció is minduntalan a megszerzett 2/3-ával érvel maga mellett. Kötelező képmutatás. Ez elég gyöngécske így cirka 2 év után, miközben a gyakorlatban csak romlik a lokális humán sztori, és a város kondíciója. Nagy a gaz gáz; régen talán jobb volt. De lehet, hogy ezt egy jellegzetes hungarikum, a pesszimizmus mondatja velem.

Mindegy. A jelen tragikomédia. Remélem, egyre többen látják; és nem személyek és csoportok ellen szólalok fel most, hanem a hozzáállásuk ellen kardoskodom. Maradjon csak hülye közhely, hogy a stílus maga az ember. Sokkal jobban látom a képmutatást. Szijártó Péter óta nagy divat.

A két fél nem gesztusokat tesz egymás felé, hanem hivalkodóan nyilvános párbajra hívja a másik felet. Emlékeztek, hányszor volt, hogy csak az egyik szekértábor képviselői jelentek meg egy egyeztetésre meghirdetett eseményen? Így mit várhatunk, ha utolsó pillanatban valaki lemondja a randit, vagy egyszerűen nem jelenik meg? És indok az mindig akad, ezért nem is lehet tiszta a játék.

Valaki biztos hazudik, jobb esetben csúsztat (KDNP ezt mondaná a Bibliát szorongatva kegyes hazugságnak), és mindenkinek mindig van készre-gyártott, épkézláb narratívája, hogy saját híveinek bizonygassa az igazát. Háttérben pedig már megint az álszent, modoros egymásnak odamondogatás megy ugyanúgy, mint eddig. Mert

Esztergomban még mindig ugatnak a kutyák.

Bővebben:

http://szeretgom.hu/content/71476-egyetlen-meghivott-sem-vett-reszt-a-polgarmester-altal-kezdemenyezett-egyeztetesen

http://szeretgom.hu/content/71469-esztergom-a-masik-oldalrol-interju-zoltai-daniel-fideszes-kepviselovel

+hozzászólások fórumokon (erősen ajánlott!)

A közmédia legújabb, a szürreálba kalauzoló sorozata az Egyszer volt, hol nem volt augusztus közepén érkezik a képernyőre. A comment:com blog egy hosszabb ismertetővel rukkolt elő a sorozat ünnepélyes bemutatásának tisztelegve. Az egyik szereplőt pedig egyenesen Meggyes Tamáshoz hasonlították. Eddig nem is tudtam, hogy már ennyire a popkultúra része egykori polgármesterünk; ha valami gonoszat kell felkonferálni a nagyérdemű blogolvasó társadalomnak, akkor rögtön beugrik az egykori esztergomi polgármester neve az újságírónak.

Kép: facebook.com/templomegerei

Leegyszerűsítve a sorozat, és ez a címből is könnyen leszűrhető a mesevilágból ismert szereplőket vonultatja fel, de úgy, hogy áthelyezi őket a rögvalóság forgatagába, később pedig innen átcsapongva lehetünk részesei kalandjaiknak a mesevilágban.

Az abszolút pozitív szereplő, Hófehérke a képernyőn, a valóság fátylaiban tanárnőként sétál elénk. A másik véglet, a gonosz mostoha pedig polgármesterként tűnik fel a sorozatban. Mint a blog szerzője írja: "a gonosz mostoha meg olyan genyó polgármester, mint Meggyes Tamás volt egykor Esztergomban."

Volt már Meggyes Tamás a pajszeros félisten, a feleségverő; olykor pedig az esztergomi Dájcs Tamásnak is nevezik, legalábbis kialakított imidzsét az EP képviselőtől származtatják. Nem pozitív szerepek. Sőt!

Viszont akinek a (rossz)híre már odáig hatol, hogy egy amerikai sorozat főgonoszát is hozzá hasonlítják egy médiajelenségeket firtató blogban, az eljutott odáig, hogy Magyarországon őt tekintik a rosszindulatú polgármesterek archetípusának, námbör vánjának.

Ahogy erre az angolszász mondaná: EPIC FAIL.

Üdvözlet Esztergomból! No komment.

Kép forrása: http://lehetvelem.blog.hu/2011/11/24/kepeslap_medgyes_tamasnak

Szerintetek mitől sikeres egy nő, illetve kik a sikeres nők? Gödöllő ebben az évben megpróbált a kérdésekre választ adni, hiszen idén ünneplik Erzsébet királyné születésének 175. évfordulóját, és erre az alkalomra a város a tavalyi barokk év tematikus programjai után most a nők évét hirdette meg a városi kultúrintézmények installációinak témájául.

A királynő megelevenítése mellett „aktuális” nők is terítékre kerülnek, s helyet kapnak a gödöllői kastély kiállításán az év folyamán. Három fotókiállítás keretében mutatják be azokat a nőket, akik „formálják a világot”.

A névsorról közvélemény-kutatás döntött, szavazni és tippeket Gödöllő város honlapján, illetve a helyi újság felhívására válaszolva lehetett feladni. Három kategóriában lehetett szavazni: a már nem élő fontos nőkre, a ma is aktívan tevékenykedő, nemzetközileg is ismertekre, valamint hazai hírességekre. Az összeállításba végül 82 nő, közöttük 37 magyar került be.

Na, de kik is ők?

A teljesség igénye nélküli sorrend – Sebestyén Márta, Miklósa Erika, Eszenyi Enikő, Pécsi Ildikó színművésznő. aki Gödöllő díszpolgára, Egerszegi Krisztina, Béres Alexandra, illetve a Polgár-lányok. Külföldi példaképek között helyet követelt a bibliai Éva, Szűz Mária, Teréz anya, Szép Heléna, Margaret Thatcher, a Vaslady; a Harry Potter-könyvek szerzője J. K. Rowling, a Nobel-díjas Marie Curie, és a divat nagyasszonya, Coco Chanel is.

A magyar nők között Kálmán Olga, az ATV műsorvezetője kapta a legtöbb szavazatot. A politikus hölgyek nem igazán kaptak sok voksot, ha azonban rangsorolunk, akkor Tétényi Éva lett az, akit a legmeghatározóbb politikusnak tekintenek, ő szerezte a legtöbb szavazatot ebben a kategóriában maga mögé utasítva Hoffmann Rózsát is – mondta el Péterfi Csaba, a kiállítás egyik szervezője és megálmodója.

Ez a cinikusság egyik legmélyebb gödre vagy egy zseniális, figyelemfelhívó és humoros várospatrióta gesztus? Mindenki döntse el saját magában, hogy mit gondol a Fidelitas helyi szervezetének legutóbbi cselekedete után; tudva levő az ifjúsági tagozat Kátyú-Olimpiát rendezett a szentgyörgymezői Knézich Károly utcában. Ahogy megfogalmazták céljukat: „Úgyis itt az olimpia, ami szép is jó is és végre kell, hogy valami pozitív dolog is történjen Esztergomban.”

Feltételezem, mindenki szokott filozofálni a kátyúk közepette, hiszen lépten-nyomon belefordulunk egy-egy jól megtermett példányba, akár autóval, akár busszal utazunk. A gondolatot a Fidelitas esetében tett követte; az olimpiai eszmét interpretálták a helyi, esztergomi körülményeknek megfelelően. A képek mindennél többet elárulnak, ezért a további mondandónkat majd elmesélik ők.

Ennyire megosztott lenne a Fidelitas? Hiszen számos tagjuk a képviselő-testület tagja, ha aktívkodni akarnának, akkor ezeken a csatornákon is tudnának hatni. Viszont ez a bohóckodás még így is dimenziókkal jobb, mint ami a képviselőtestületi üléseken megy.

A teljes cikk: http://esztergom.fidelitas.hu/cikk/katyu_olimpia_esztergomban

(Képek forrása: Fidelitas)

Mondta válaszul Teri A címzett ismeretlen című, 1935-ben készült zenés filmvígjátékban Tóninak, az osztrák fiatalembernek, aki éppen magyartudását tesztelgette egy társalgási könyv segítségével és fennhangon silabizálta Magyarország földrajzával foglalkozó részt: „Magyarország magas hegyektől, a Kárpátoktól van körülvéve. Társországa Horvát-Szlavonország. Legnagyobb tava a Balaton-tó, és hozzá tartozik még az Adriai-tenger egy kis része is Fiume kikötővárossal.” Miért is fontos ez?

1935-öt írtak a film készítésekor. Ekkor állították az esztergomi országzászlót is, a Gömbös Gyula fémjelezte magyar külpolitika egyre harsányabban ágál a trianoni határok ellen, a „Mindent vissza!” és a „Nem! Nem! Soha!” jelszavak egyre sűrűbben hangoznak el a közbeszédben. Trianon a harmincas évekre a mindennapok szerves része, akár egy könnyed filmvígjátékba is beépíthető modul, amit mindenki ért, még ha kontextuson kívül is van; egy irredenta jelszó kommersz kijátszása. A pontos politikai jelentéssel már egyre kevesebben voltak tisztában a harmincas évekre, Trianon szólásmóddá vált a közbeszédben, egyszerű közhellyé silányodott.

A realitások, a békeszerződés megváltoztathatatlanságának lehetetlensége, és a törekvések között rés tátongott, ezt pedig csak illúziókkal lehetett kitölteni. A feldolgozatlan traumát ezért nem lehetett megnyugtatóan kibeszélni, így Trianon a mindennapokban folyamatosan elkísérte az embereket, ami tart a mai napig.

Az országzászló-mozgalom is a permanens irredenta kultusz része volt, arra lett hivatott, hogy erősítse a magyarságban az összetartozás eszméjét, illetve megjegyezték, hogy addig kell félárbocon tartani a zászlót, amíg az ország nem kapja vissza az elcsatolt területeit. A Nemzeti Összetartozás Napjának meghirdetése igazán aktuálissá tette, hogy az esztergomi országzászlót is bevigyék a köztudatba. De ezt úgy kell, hogy közben frissítsük is a jelentését, hiszen a félárbocos zászló a megváltoztathatatlanra emlékeztet folyton, ez pedig a beteg öntudat továbbélését lendíti csak tovább.

Trianon pedig ma is épp abban a cipőben jár, mint a poszt elején citált filmidézet mondja. Benne van a társadalom mindennapi interakcióiban, de a letargia, a bosszúvágy, illetve az üldözési komplexus formájában, nem pedig egy közösséget erősítő, összetartozást hirdető gondolatként.

Az EsztergOHM mai közleménye nem tetszik, mert az országzászló ügye nem Meggyes Tamásról és a pártokról szól. Túl sok a közleményben, illetve az internetre feltöltött videóban az ellenség felemlegetése, túl sokat foglalkoznak azzal, hogy felsorolják azokat, akik szerintük a város ellen cselekszenek, vagy inaktívak.

Pedig kedvelem a szervezetet, bár sokszor nem értek egyet a módszereikkel, de a társadalmi aktivizmus fenntartását, a közösség szempontjából elsődleges dolgok támogatását, a figyelemfelhívást nagyon hasznosnak tartom.

Tudom, hogy nagyok az indulatok és az elszenvedett sérelmek; de az országzászló üzenete ne a bűnösök keresése legyen! Ti nem versenyeztek Meggyesékkel, ti alternatíva lehettek.

Váratlan akcióval rukkolt elő az EsztergOHM szervezet ma délután négy órakor a 4-es számú kisposta épületénél. A régóta üresen álló helyiség ablakaira és falaira minden oldalról plakátok kerültek. Mi végre a csődület?

Amint arról a szeretgom.hu is beszámolt a 4-es kisposta ügye húzódik és húzódik és… Pedig még májusban döntés született arról, hogy az önkormányzat egy évre térítésmentesen a Magyar Posta Zrt. használatára bocsátja a helyiséget. Azóta sem történt semmi. Viszont ma délután villámcsődületet tartottak az épület előtt ráterelve a figyelmet a posta ügyére.

Amúgy nagyon tetszetős az ötlet, szerintem sokkal jobban megmozgathatják a város lakosságának mentális területeit az efféle események, mint a tüntetésnek felkonferált megmozdulások. A tüntetések hallatán valahogy az játszódik le az ember fejében, hogy már megint tüntetnek, de minek, úgysem fog történni semmi. Egyszerűen nem megyek el.

Ez valahol igaz is, más megoldást kellene kifungálni, hogy például a fiatalokat is érdekelje a városi problémahalmaz. Az efféle villámdemonstrációk (azért nem flashmob, mert ott a cél épp a céltalanságban áll, s ezeket általában zsúfolt köztereken rendezik megdöbbentés céljából) pedig kitűnő figyelemfelkeltő akciók, az ifjabb generációk is odafigyelnek rá. Egyszerűen azért, mert látványos, az interneten sokkal jobban kommunikálható; az ún. Y generációnak pedig már főleg ez a terepe.

A délutáni megmozdulás egyben már azt is mutatja, hogy a tüntetések ideje lejárt; legalább is egy időre az uborkaszezon alatt, másrészt pedig kifejezi, hogy másfajta irányt kell felvenni az érdekérvényesítés vonalán. Az állandó képviselő-lemondatás helyett ingerelni kell, hogy a pozitív kicsengésű dolgok kerüljenek a fókuszba. A kisposta pedig elemi érdek, senki nem ágál ellene.

Ez volt talán a nyár esztergomi politikai nyitánya. Kedvelem az efféle megoldásokat, szerintem sokkal több értelme van így hozzányúlni az anyaghoz, minthogy Knapp János gyomorforgató pornográf képeit vagy Kálmán Sándor zokni-szandálos fotóit osztanánk meg egymással (ebbe mi is belegyalogoltunk), mert az efféle dolgok talán olyanokból is undort váltanak ki, akik tudnának azonosulni a pozitív elképzelésekkel.

Heer Ádám, a Fidelitas helyi tagozatának elnöke tartott június 4-én beszédet a Trianon emlékműnél Esztergomban. Régen volt, de mondanivalója rávilágít egy fideszes típusra, amely össze-vissza beszél. Másrészről pedig olyan ellentmondásba kerül saját magával, hogy arról öröm írni.

Fidesz berkekben mostanában nagyon sikk dolog az Unió ellen beszélni, ezt Heer Ádám is megteszi, miközben épp arról szól beszéde végén: „Hirdessük, hogy nincsen szlovákiai magyar, romániai magyar vagy szerbiai magyar, mert kedves barátaim az az igazság, hogy: magyar csak egyféle van, a magyar! Maximum a személyi igazolványunk, a lakcímkártyánk és az útlevelünk más…”

Arra nem jön rá, hogy Trianon óta magyar és magyar ennyire soha nem volt még közel, és hogy mindez nagyban köszönhető az Európai Unió nyújtotta kereteknek is? Lehet, hogy sok szempontból hátrányba kerültünk a csatlakozás révén, és sok mindenben csalódtunk, illetve az időtényező sem úgy működik, ahogyan azt sokunk elvárta. Viszont pont az a csatlakozás előnye, hogy megkönnyebbült a magyar és magyar közötti interakció; lelki egységből valós egységgé realizálódott a kapcsolat.

Fikázni az EU-t, ás azt mondani, hogy nincs szlovákiai, romániai vagy szerbiai magyar, hanem a MAGYAR van, az kurva jól hangzik. Csak a kettő épp elválaszthatatlan egymástól. Ez az alternatíva.

A nyolcvanas évek szín kavalkádos, mindent felvállaló öltözködési trendjeibe vetette meg a lábát a zokni-szandál kombináció. Ma is dívik, és azt is megelőlegezhetjük, hogy soha sem fog kimenni a divatból, bármennyire is vágyhervasztó jelenség. Esztergomban is megmutatja magát olykor-olykor a nyilvánosság előtt a láb felöltöztetésének efféle módja. Legutóbb a képviselő-testület egyik fideszes tagját, Kálmán Sándort kapták lencsevégre nem éppen ízléses felszerelésében. Miről árulkodik az öltözködésünk?

A megvonás helyett inkább faragjunk le a képviselőknek fizetett tiszteletdíjakból, így spórolni is tudunk, egyben pedig nem veszélyeztetjük azoknak az esztergomi képviselőknek a megélhetését sem, akik Steindl Balázs, az esztergomi Fidesz frakcióvezetője szerint csupán a városházi fizetésből tengetik életüket. A 47 ezres megállapítás saját pártjuk, a Fidesz koncepciója. Akkor most az esztergomi fideszesek megint nem követik pártjuk álláspontját?

A nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György szerint ugyanis 47 ezer forintból ma Magyarországon, a kontinentális viszonyok között simán meg lehet élni. Amint mondta a Fidesz közgazdász mágusa:

"higgyék el, (havi) 47 ezer forintból nagyon jól meg lehet ma Magyarországon élni. Megnyugtatóan, kiszámíthatóan."

Ha ez mind igaz, és nem csak retorikai fogás, illetve közhangulat-nyugtató nyelvi fordulat, akkor tessék kipróbálni. Most, Esztergomban. Ajánlom, szorgalmazom, hogy 47 ezer forintra szállítsák le az esztergomi képviselők tiszteletdíját.

A politikai laboratórium befogadó az efféle kísérletekre, főleg hogy a pénzügyi legatyásodás állapotába forgolódik. Azt hiszem, hogy most egy halk köszönetet elmondhatunk Matolcsy úrnak, mivel megoldotta a helyzetünket, a pénzfizetés dilemmáját.

Tétényi Éva, Esztergom polgármestere a város egymilliárdos költségvetési hiánya miatt lépte meg a képviselők tiszteletdíjának megvonását. Az összeg fejenként havi 100 ezer forintot tesz ki, ez havi 1,5 millió forintos kiadást jelent a városnak. Steindl Balázs, a helyi Fidesz frakcióvezetője azt kifogásolta, hogy a polgármesternő a kérdésről nem szavaztatta meg őket az elmúlt testületi ülésen, illetve hozzátette, hogy sok képviselőnek a tiszteletdíj jelenti a jövedelmét.

A politikus egy szakma, aki ebből él, az elvileg ért is hozzá. Nem létezik olyan, hogy megélhetési politikus. Miért dolgozik az ember? A haszonért, ebből kifolyólag pedig a pénzért. Az megint más kérdés, hogy a szerencsésebb emberfajta még szereti is, amit csinál. Ezáltal a munkája, a szakmája a hivatása is egyben, ezért csinálja szenvedéllyel.

Tétényi Éva, Esztergom polgármestere a város egymilliárdos költségvetési hiánya miatt lépte meg a képviselők tiszteletdíjának megvonását. Az összeg fejenként havi 100 ezer forintot tesz ki, ez havi 1,5 millió forintos kiadást jelent a városnak. Steindl Balázs, a helyi Fidesz frakcióvezetője azt kifogásolta, hogy a polgármesternő a kérdésről nem szavaztatta meg őket az elmúlt testületi ülésen, illetve hozzátette, hogy sok képviselőnek a tiszteletdíj jelenti a jövedelmét.

Klasszikus megélhetési politikus kategória. Emlékeztek még Lázár János kijelentésére ezzel kapcsolatban? Ha nem, akkor olvassátok el:

„…tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. De akinek semmire sem futotta, semmit sem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselőtestületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük sincsen, ezt kell, mondjam.”

Szerintem ez egy földöntúli baromság. Úgy, ahogy a képviselői tiszteletdíjak megvonása is. Meg amúgy is, ha eddig nem működtek együtt a képviselők, akkor ezentúl sem fognak. Sőt, mivel a megélhetésük is veszélybe került, még több indokot kaptak, hogy ne dolgozzanak, ne járjanak testületi ülésekre se.

Senki nem hiszi, hogy az önzetlenség, s a város feltétlen szolgálata tartja a képviselőket a marsbéli karosszékeikben a testületi üléseken, hanem egyik oldalról mindenképpen a haszon, ami ha eltűnik, úgy vész vele oda a Tétényi Éva által vizionált nemzeti minimum lehetősége is. Bár ez is csak utópia, de ha Tétényi valóban ebben hisz, akkor tartson errefelé intézkedéseivel, s ne az ellenkező irányba evezzen.

Sokáig nem tudtuk, mára azonban kiderült a terv. Eddig csak egymás között sugdolóztak az igazságot firtatva, választóiknak nem árulták el kapitális hibájukat. Idáig. Hiszen jó iniciatívának tűnt első hallásra, hogy széles talapzaton nyugvó konszenzussal kell leváltani 2010-ben az addig tíz éve regnáló polgármestert, Meggyes Tamást és galerijét.

A kérdés csupán az volt: mi legyen a bonyodalom menete, ki legyen a megfelelő személy, aki bejut a városházára, illetve kik legyenek segítői, akik jó tanácsokkal halmozhatják el a jelöltet?

Most minden napvilágra jutott, még az is, hogyan, milyen zseniális ötlettel sikerült bekerülniük a városházára, illetve, hogy mi volt a tervük apró szépséghibája. Mi megszereztük a videót, ami angolosan realista módon adja vissza a történések esszenciáját. Íme: