A tényekkel, így a valósággal nem mehetünk szembe, bármennyire is fanatikusak, esetlegesen megrögzött lokálpatrióták vagyunk; a maga nemében ez gyönyörű dolog, senkit nem akarok megbántani és nem is szándékozok vitába szállni senkivel. Viszont mivel ez egy szabatos hangnemű blog, ebből kifolyólag pedig eléggé én-centrikus, nézzük a polgármesteri szék jelentőségét, természetesen nagy vonalakban.

A polgármesteri pozíció Meggyes Tamás regnálása alatt egy igazán tuti hely volt, több mint egy szék és sokkalta több, mint egy szimbolikus titulus. Mára viszont csupán ez maradt.

A Fidesz-elleni összefogás, a polarizálódott magyar politikai szcéna farvizén a lokalitás elsőbbségének hangsúlyozása. Némiképp így lehetne összefoglalni.

Vesztegel egy négylábú szék, az ellenállás varázsa, amely összefűzi a szimpatizánsokat és megannyi teátrális fordulat, protokolláris akció. Nagyon jól védhető pozíció, közben viszont eltelt 3 év, s az előrehaladás halvány szikráját sem tapasztalhatjuk.

Tétényi Éva egy szimbólum, és ez nem egy rosszindulatú reflexió akar lenni, igazából nekem is szükségem van rá, a szobámban még mindig kint lógnak a választási kampány időszakában gyűjtött relikviák. Emlékszem annyira tele volt a levegő a megváltás-hangulattal, a reménnyel, hogy ellentétbe a megszokott menetrenddel, én loholtam önként, hogy emlékeket rekviráljak a szórólapozóktól.

Nekem is szükségem van rá, valahogy össze kell hozni az embereket, valakinek tényleg fel kell emelnie a szavát a Fidesz-frakció ellen, mert ami folyik, az egyszerűen nem jó, viszont dühös vagyok és a végletekig elkeseredett, hogy hiába volt ez a 3 év.

A polgármesteri szék nem az üdvözüléshez vezető út egyik stációja. Aki betéved oda, netán ráül arra a bizonyos székre, ne mossa ki a száját, és csapjon rögtön oda. A kezdetén még volt rá esély, hiszen az ellenfél fej nélkül volt, mára azonban visszanyerte az erejét, megerősödés is tapasztalható, s a költségvetést is átvitte (Fidesz-frakció).

Szimbólumok azonban kellenek. Az igazi hatalom viszont a választókerületekben van, ezt sokszor el kell még mondani, mert a kádári paternalizmus még mindig szedi az áldozatait.