Mondta válaszul Teri A címzett ismeretlen című, 1935-ben készült zenés filmvígjátékban Tóninak, az osztrák fiatalembernek, aki éppen magyartudását tesztelgette egy társalgási könyv segítségével és fennhangon silabizálta Magyarország földrajzával foglalkozó részt: „Magyarország magas hegyektől, a Kárpátoktól van körülvéve. Társországa Horvát-Szlavonország. Legnagyobb tava a Balaton-tó, és hozzá tartozik még az Adriai-tenger egy kis része is Fiume kikötővárossal.” Miért is fontos ez?

1935-öt írtak a film készítésekor. Ekkor állították az esztergomi országzászlót is, a Gömbös Gyula fémjelezte magyar külpolitika egyre harsányabban ágál a trianoni határok ellen, a „Mindent vissza!” és a „Nem! Nem! Soha!” jelszavak egyre sűrűbben hangoznak el a közbeszédben. Trianon a harmincas évekre a mindennapok szerves része, akár egy könnyed filmvígjátékba is beépíthető modul, amit mindenki ért, még ha kontextuson kívül is van; egy irredenta jelszó kommersz kijátszása. A pontos politikai jelentéssel már egyre kevesebben voltak tisztában a harmincas évekre, Trianon szólásmóddá vált a közbeszédben, egyszerű közhellyé silányodott.

A realitások, a békeszerződés megváltoztathatatlanságának lehetetlensége, és a törekvések között rés tátongott, ezt pedig csak illúziókkal lehetett kitölteni. A feldolgozatlan traumát ezért nem lehetett megnyugtatóan kibeszélni, így Trianon a mindennapokban folyamatosan elkísérte az embereket, ami tart a mai napig.

Az országzászló-mozgalom is a permanens irredenta kultusz része volt, arra lett hivatott, hogy erősítse a magyarságban az összetartozás eszméjét, illetve megjegyezték, hogy addig kell félárbocon tartani a zászlót, amíg az ország nem kapja vissza az elcsatolt területeit. A Nemzeti Összetartozás Napjának meghirdetése igazán aktuálissá tette, hogy az esztergomi országzászlót is bevigyék a köztudatba. De ezt úgy kell, hogy közben frissítsük is a jelentését, hiszen a félárbocos zászló a megváltoztathatatlanra emlékeztet folyton, ez pedig a beteg öntudat továbbélését lendíti csak tovább.

Trianon pedig ma is épp abban a cipőben jár, mint a poszt elején citált filmidézet mondja. Benne van a társadalom mindennapi interakcióiban, de a letargia, a bosszúvágy, illetve az üldözési komplexus formájában, nem pedig egy közösséget erősítő, összetartozást hirdető gondolatként.

Az EsztergOHM mai közleménye nem tetszik, mert az országzászló ügye nem Meggyes Tamásról és a pártokról szól. Túl sok a közleményben, illetve az internetre feltöltött videóban az ellenség felemlegetése, túl sokat foglalkoznak azzal, hogy felsorolják azokat, akik szerintük a város ellen cselekszenek, vagy inaktívak.

Pedig kedvelem a szervezetet, bár sokszor nem értek egyet a módszereikkel, de a társadalmi aktivizmus fenntartását, a közösség szempontjából elsődleges dolgok támogatását, a figyelemfelhívást nagyon hasznosnak tartom.

Tudom, hogy nagyok az indulatok és az elszenvedett sérelmek; de az országzászló üzenete ne a bűnösök keresése legyen! Ti nem versenyeztek Meggyesékkel, ti alternatíva lehettek.