Szétaprózódott kis mikrokozmosz, egy végletekig megosztott apró, de annál aranyosabb város, ahol az "együtt" szlogen tömegek vérkeringést hatja át, ahol minduntalan fellángol a szalmaláng-lelkesedés, de csakhamar lelohad, ha ténylegesen tenni kellene. És hol a szavak erejüket vesztik, ott új életre kel pulzáló ritmussal az "együtt" kifejezés megreformált verziója.

Akármennyire lehetek emberbaráti, neofita elvakultságú, pozitív szemléletű és bátorító hangú blogger, nem hiszek a mesékben, a kazetta lejárt, ki kellene venni az öreg lejátszóból, de nem, fordítsuk meg, hát persze.

Nem vagyok, nem szeretnék városom letargikus hangú költője lenni, de az a baj, hogy nincs ma Esztergomban olyan szervező egyéniség, olyan nagyhangú és tiszta szívű vezérszellem, akitől komolyan tudnám venni az "együtt" kifejezést.

Vannak emberek, vannak sporadikusan elhelyezkedő, kisebb városrészi szerveződések. Na, ezeknek lehet értelmük, szólítsuk meg vagy támogassuk nyíltan a kisközösségeket, akik ismerik egymást már régóta, akik tudják házuk, udvaruk, környékük bajait, hiszen ebben nőttek fel, itt szocializálódtak.

"Együtt" viszont csak egy idea mozgat minket, hogy "együtt". Mögötte meg csak a por lesz egyre több, ja meg persze a szemét, amit nem hordanak el. Nézz oda 2010-re, figyeld meg a sok boldog, táncoló arcot a téren, akiket áthatott ez az eszme, de utána bizony nem volt sokuknak mersze.

S hogy miért nem? Mert megbukott a király, s eltűnt az eszme.