Orbán Viktor szerint a magyar félázsiai származék, ezáltal nálunk az összefogás erő és nem szándék kérdése. Ez a tény persze nem zárja ki a konzultációt, a vitát és a demokráciát sem, viszont ezeken kívül vannak más eszközök, akár a demokratikusság határain túlról beszerezhetők is, hogy összerántsuk magunkat, megteremtsük az összefogást. A miniszterelnök effektíve azt mondta ki, hogy a magyar az erő nyelvén ért, ezért a központnak kell megmondani neki, hogy merre van az arra. Lex Esztergom ismerős?

Sajnos a szavakon átszűrődik az a sejtelem, hogy az esztergomi rendszer, az elmúlt évek helyi politizálása, a hangulatkeltés és agresszió nagyon is legitimizálva van a Fidesz berkein belül. A kompromisszumok hiánya, illetve a társadalmi aktivizmus alacsony szinten tartása szintén nagyon jól értelmezhető Orbán Viktor kijelentésében.

Sajnálatos az erő fetisizmusa a miniszterelnök gondolkodásában és súlyosak a kimondott szavak is, de a körülöttünk épülő valóság nem cáfolja meg az elhangzottakat. Csakhogy megértsük a Szent István Gimnázium tanárainak elbocsátását is; az erő sokszor felülírhatja a józan gondolkodást, gyakran fordulhat egy kisebbségben lévő közösség ellen, mert az veszélyes a vezető által dominált nagyobb közösségre, mivel nyíltan kilép a vezetett státuszból.

Orbán Viktor szerint tehát konszenzussal zötyögősen lehet csak elérni a várva várt együttműködést. Akkor ez lenne a Nemzeti Együttműködés Rendszere, az erő (erőszak) politikája?

Emlékeztek még, hogy Tétényi Éva hányszor hivatkozott már a NER-re? De egy fantazmagóriából nem lehet biztos alapokat építeni; még ha számára ez zseniális referenciapontként is szolgál polgármestersége idején, a folytonos hivatkozás csak egy hazug lábakon álló érvrendszert teremt. A politikai realitások egészen mások. Szerintem Tétényi is tudta, hogy a képviselőtestület lemondása és az ezzel együttjáró újraválasztás nem megvalósítható dolog, mert ki engedne ugyebár vezető pozíciójából, ha már megszerezte azt, méghozzá törvényes úton? A NER-re alapozva azonban volt realitása.

Ha félázsiai, szolgalelkű nép vagyunk, akkor szükségünk van karizmatikus és erős vezérekre is, hiszen egyik a másiktól elválaszthatatlan. Akkor viszont valahogy itt érthető meg legjobban Meggyes Tamás és Tétényi Éva karrierje, ahogy Orbán Viktor felemelkedésének vonala is így rajzolható meg leginkább.

Egy ilyen rendszerben ugyanis vezetők vannak és vezetettek, illetve egy integráns erőpolitika, amely nem engedheti meg a konszenzuális együttműködést, de még a halvány gesztusokat sem.

Ez nagyon jól látható Esztergomban.

(Még ha nem is akaródzik nagyon ezt a szerzőnek sem elhinni, azért látható, hogy uralja a közszellemet valami ilyesféle mentalitás.)