Legyen emelkedettebb az eredeti verzió nélkül.

Sitku Pál szakmailag, iskolaigazgatóként bizonyított, ennek legjobb fokmérője a Szent István Gimnázium eredményessége, de ne felejtsük el az előzményeket sem, hiszen mint az iskola nívójának továbbvivője szervesen nőtt ki a régi elődök munkáját követve. Stróbl László után ő volt az egyedüli biztosíték, az iskola eredményekkel teli jövőjének újabb tartópillére.

Viszont ideje korán nagy robajjal eltávolították, politikusok kerek perec közölték vele: szakmailag alkalmatlan vagy. Miféle kontraszelektált agytolulás ez?

Ezen élmények után próbálkozik belekeveredni az esztergomi politikába, választókerületében szinte legyőzi Meggyest, ezzel is mutatva, hogy valami változik Esztergomban. S ha az MSZP-s jelölt visszalép akkor és ott, Tamás lecsurog az ereszen; de ez a snitt nem következhetett be, mert a város nagy megmondói már akkor is egyedül a saját személyükben látták a város sikerének kulcsát, és most sincs ez másképp.

Ezután kezdeményező még az esztergomi abszurd közéletben, a spontán alsóház tagja, amely elég hülye próbálkozás volt, amúgy meg teljesen illegitim és erőtlen, de Sitku tanár úr igazságot akart magának és máshogy nem tudott érvényesülni a kialakult viszonyok közepette. Beállt Tétényi mögé, hisz' akkoriban nagyon felfokozott hangulat övezte az új polgármesternőt és tevékenységét, mindenki azt remélte, hogy valahára megújulhat a városi politika. A mából nézve máshogy csillog vissza, úgy látszik, túl magason álltak az elvárások ahhoz, hogy a realitások igazolhassák őket. A polgármesternő hosszútávon mintha elfelejtette volna, hogy miért szavaztak rá az emberek.

Idealista volt, ahogy Cserép János írja róla egyik bejegyzésében: "Nem hitte el, hogy ebben a küzdelemben nincs fair play díj." Azt gondolta, amikor elvállalta a polgármester-jelöltséget, hogy tiszta egyéniségét, ártatlanságát és szakmai kompetenciáját konvertálni tudja majd az esztergomi politika önmagáért való világába is.

Függetlenként indult, tulajdonképpen ma is független, összemosása a szocikkal nem sikerült, bármennyire is próbálkozik még mindig ezzel az esztergomi ellenpólus. Viszont nem sikerült megőriznie autonómiáját a város katyvaszos viszonyaitól, szükségszerűen belegyalogolt a konfúzus esztergomi politikai játszmákba, kvázi akklimatizálódott Meggyesékhez.

Tanult, ezáltal levonta a konzekvenciákat is, de Meggyesen nem tudott túljutni, ezek mutatják saját határait is. Sitku Pál története viszont azt a magatartást példázza, amely képes volt tisztán kiszállni a szürreális körforgásból, volt ambíciója újra felépíteni, amit undorító eszközökkel elszakítottak tőle. Nem vette át Meggyesék stílusát, ezáltal pedig megőrizte a Szent István Gimnázium ügyének tisztaságát is. Konzerválta nekünk, hogy mindig tudjuk, akármi is történjen, kik vagyunk, hol állunk ezekben a mindennapos városi küzdelmekben.

Tétényi Évánál már elveszett ez a varázs. Óriási az űr a kampány reményadó mondanivalója és a jelen már nem annyira pozitív folyása között.

Az is igaz, hogy Sitku tanár úr is telítve volt idealizmussal, akiket tanított, azok tudják, miről beszélek. Viszont ehhez a nagy adag idealizmushoz társult egy nagyobbacska dózis a józan belátás képességéből is, így az alsóház sorvadása után visszavonult. Talán még ekkor is kavargott benne a rossz szájíz, a sértődöttség az igaztalan és megalázó leváltás miatt, de letette a fegyvert.

Az idő pedig őt igazolta.

Jelenleg a félelmetesen hosszú nevű Dorogi Óvoda, Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Egységes Pedagógiai Szakszolgálat (DOKI) vezetője, elismert tekintély a szakmájában, akiből manapság a szomszéd város, Dorog profitál.

Műveljük kertjeinket egyenként, viszont legyenek alapvetéseink és értékeink közösen, amiből ne engedjünk.

Utóirat: Köszönjük, tanár úr.