Isépy Gábor a Szent Imre Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola új igazgatója – jelentjük alássan. Aki személyes benyomások útján akarja megismerni az új intézményvezetőt, annak ajánlok két hosszabb írást itt és itt.

A „szentistvángimnázium” saga újabb keretek közé kerül tehát. Az, hogy ez pozitív, esetleg negatív befolyással lesz-e majd az iskola életére, még nem lehet tudni. Van-e egyáltalán reális esélye, hogy újra önálló intézményként üzemeljen a patinás középiskola? Referenciapontként egyelőre csak a pályázati anyag szolgálhat, ebben azonban ilyen irányú feltételezés nem szerepel.

Amiért érdemes egy post erejéig visszatérni az ügyre, az az összevonási cselekmény eredője, vagyis az iskola átköltöztetése körül kialakult hercehurca. Kicsit bűzlik az egész, főleg ahogy politikát csináltak belőle. Viszont én ettől a felzúdulástól eredeztetem az idáig tartó egész folyamat-sorozatot, ahogy Esztergomban kialakult a mai patthelyzet. Hisz kiforrott egy helyi alternatív nyilvánosság, a szeretgom.hu, ami segítségével tájékoztatni lehetett az érdeklődőket, és a csak egy oldalról informáltakat, illetve ekkortól kezdődött a helyi ügyek fontosságának felülkerekedése is a közéleti pártpolitikai viszálykodás helyett, mivel az iskola körüli bonyodalom az értékek mentén artikulálódott. Ekkor jöhettünk rá sokan, hogy csak magunk vagyunk, nem számolhatunk a nagypolitika segítségével sem jobbról, sem balról; és ez a mai napig tartó folyamat.

Ha akad is jóindulat, kapacitás egyik vagy másik oldal részéről az esztergomi ügyek felkarolására, az esetleg arra elég, hogy a közvéleményben ideig-óráig megforduljon a dolog.

Erre jó példa Hiller István akkori oktatási és kulturális miniszter levele Meggyes Tamásnak, hogy tájékoztassa őt az iskola ügyének alakulásáról, ugye nem történt semmi; illetve Orbán Viktor esztergomi megjelenése egy egyházi konferencián, az ún. „Viktor, segíts!” tüntetés, és  ugye akkor sem történt semmi. Mindkét esetet úgy terelték be a közbeszédbe, mintha annak valami nagypolitikai dimenziója lenne; sokan tetszettek kommunistázni, illetve "jobbikozni". Nem erről volt szó, csupán egy iskola belső életének megbontásáról.

Talán elhihető, hogy most sem fog történni semmi. Főleg a népszavazás érdektelensége, és a kormány újabb Esztergomot sújtó intézkedései miatt. Másra terelődik a hangsúly, lassan pedig már senkit nem fog érdekelni, hiszen elballagnak azok a diákok, akik még részesei voltak a történteknek, az ő kikerülésükkel pedig szüleik is érdektelenné válnak az iskola ügyében. Természetesen az elbocsájtott tanárok elégtételt kaphatnak idővel, ahogy ez már első fokon meg is történt, de a helyzet már megváltoztathatatlan.