Az MSZP fáklyás demonstrációt szervezett pénteken a Parlamenthez Károlyi Mihály szobrának elszállítása miatt. Mindenkor aktuális és a múlthoz való viszonyulás szempontjából fontos téma ugyanis, hogy ki marad benn egy nemzet panteonjában, illetve ki kerül ezen kívülre. Deák Ferenctől kezdve a múlt kiemelkedő alakjainak megítélésében a konszenzus sok helyütt foszlani kezd. Károlyi Mihály alakját is a kollektív emlékezet megosztó irányzata lengi körül. Ez az értelmezési mezeje a szocialisták pénteki akciójának, viszont az időpont kiválasztása, elsősorban Schmitt Pál plágiumügye miatt, nem eredményezte az elvárt reakciókat, a politikával foglalkozó szcéna is elsiklott az esemény mellett. Viszont jól szemlélteti a baloldali párt alternatív megoldási kísérleteit; mondhatnám úgy is, hogy időzavarban szenvedő szemléletét.   

Ennek bemutatására jó példát kínál a március 15-i Esztergomba kihelyezett megemlékező aktusuk, amelyet a megszokott aktuálpolitikai töltetek uraltak, így érthető és természetes módon keveredett bele az esztergomi helyzet is a beszédekbe. Hiszen, ahogy azt az emlékezésen Horváth Csaba is elmondta, Esztergom a Fidesz kísérleti laboratóriuma, ahol tesztelik, hogy meddig lehet elmenni az önkormányzatiság lebontásában. Március 30-án tartott fáklyás felvonulásukon pedig többek között azt vetették a kormánypártok elé, hogy Károlyi szobrának elszállításával a kormány "a köztársasági eszme jelképét, Magyarország jelenlegi államformáját támadtak meg a hatalom fedezékéből".

Céljuk mindkét esetben a jelenlegi kormánypárt - szerintük- antidemokratikus, tekintélyelvű rendszer kiépítését szorgalmazó intézkedés-kísérleteinek tudatosítása volt a közvéleménnyel.

Leginkább az időzítéssel van a legnagyobb probléma a szocialistáknál és nem az általuk felvállalt ügyek fontosságával. Nem a szabadságharc ünnepe a legmegfelelőbb  időpont, hogy felhívják a közvélemény figyelmét az esztergomi ügyekre, mivel ekkor a tekintetek a fővárosra terelődnek. Károlyi szobrának esetében pedig épp azt az időszakot választották, mikor a Parlament és környezete helyett a fürkésző, politika és közélet iránt érdeklődő szemek a Sándor - palotában zajló eseményekre koncentráltak.