Már hétvégén érett egy poszt a Magyar Nemzetről meg arról a végtelenül relatív fogalomról, hogy objektivitás. Azt hiszem, jobb is, hogy nem írtam meg, mert ma egy újabb apró figyelmetlenségen kaptam őket. Kis nyüansz ugyan, de piszkálja az orromat rendesen. Szóval az elkövetkező pár sorban a pontosság és hitelesség kérdését járjuk körül két illusztris példával szemléltetve, amelyek esztergomi dolgokról szólnak csak kicsit másképpen, mint ahogy az valójában történt.

Először is, a Tétényi Évával foglalkozó cikk esszenciájára már a meggyesahibás blog is felhívta a figyelmet. Ezek szerint a rövid kis szösszenetben a polgármesternő baloldali (SZDSZ) kapcsolataira akarták ráirányítani a közfigyelmet, illetve ezzel a kapcsolatban jelenleg is folyó vizsgálódásokra tértek ki, miszerint Zuglóban az új vezetés mostanában vizsgálja, hogy volt-e a kifizetett összegek, megbízások mögött, amelyek egyikét Tétényi Éva kapta, valódi teljesítmény. Viszont kiderült, hogy Esztergomban is volt Tétényinek akkoriban hasonló megbízása, ami kísértetiesen hasonlít a zuglói feladatkörre, ez azonban még említés szintjén sem szerepel a cikkben. Erről bővebben a már hivatkozott blogon olvashatnak.

Másodszor, akkor egy kis kultúrát is szeretnénk napirendre tűzni, ha már a blog beharangozójában említettük, hogy ezt a terepet is figyelni fogjuk. A hadüzenet megérkezett és ismét a Magyar Nemzet részéről. Tegnap volt ugyanis a Bazilika alapkőletételének 190. évfordulója, aminek az újság egy hosszabb cikket is szentel. Viszont a felszentelés dátumát rosszul közlik, 1856. augusztus 31. helyett augusztus 1-jét írnak. Ha derék emberünk ismerné a sztorit, a Bazilika építésének hosszan elnyúló történetét; tehát egy kicsit is vette volna a fáradtságot, hogy utána nézzen, akkor tudná, hogy augusztus 1-jén még a felszentelési szertartás tárgybeszerzéseinek előkészületénél tartottak csak az illetékesek.

És hogy ez mind miért is fontos, főleg ha az ember ilyen polgári-függetlenségi lap munkatársa? A felszentelés ugyanis akkor történt, amikor még a székesegyház nem volt teljesen befejezett állapotban. 1856-ot írtak, a szabadságharc után 7 évvel, az önkényuralom időszaka; a Habsburgok 1855-ben a pápával konkordátumot kötöttek, abból a célból, hogy az esztergomi érseket a bécsi érsekség alá rendelhessék a birodalmi egység gondolatának hevében. Scitovszky hercegprímás a még építésben lévő Bazilika felszentelési aktusával épp szuverenitását akarta kifejezni, illetve a nemzet közhangulatát a szabadságharc bukása után jobbítani. Az esztergomi érsek ugyanis ekkoriban belekényszerül az ország első számú politikai tényezőjének szerepébe, hiszen nincs nádor, nincsenek betöltve az országos posztok sem.

A válasz viszont elég csattanós, a Bazilika felszentelése, amely a Birodalom legnagyobb temploma lett demonstrálni akarva Magyarország nagyságát az elnyomás időszakában. Kicsit leegyszerűsített képlet, de itt egy merőben erőteljes szimbolikus politikáról van szó, ami egy hosszabb, a kiegyezésig vezető út egyik stációja (Lásd Scitovszky szerepét '67-ben).