Azért ne feledkezzünk meg a Szentistvános tanárok pergyőzelméről sem, hiszen immár másodfokon is nyertek az elbocsájtott pedagógusok. Kisebb szépséghiba, hogy két és fél év után született meg a döntés, illetve hogy nincsenek felelősök. Stiches történet.

Erkölcsileg adósak maradtak a tanároknak, hiszen senki nem kért bocsánatot a helytelen tettekért, az igaztalan vádakért. Ugyanis a bíróság most azt mondta ki, hogy az elbocsátások okaként hangoztatott pedagógusi engedetlenség, miszerint a tanárok nem kezelték megfelelően a diákság megmozdulásait, tanteremelhagyásait, nemcsak az ő "hibájuk" volt, ez nem lehetett volna kiindulópontja a fegyelmi eljárásoknak, és az ezekből következő elbocsátásoknak.

Ezzel szemben most az derült ki, hogy az akkori homo novus igazgató (Kurnász László) is elmulasztotta a teendőit; kollégáit és kolléganőit koordinálni az adott szituációban. Pedig éppen ez lett volna a feladata.

Az iskola, mármint a gimnázium mára halott; és nem mondhatni, hogy lassan szűnt meg az érdektelenség miatt, mert ez nem lenne igaz, mivel nem önként, hosszú idő alatt következett be a bomlási folyamat, hanem mesterséges beavatkozás által szállt sírjába.

Gondolatilag tehát nem helyes a "megszűnt" nyelvi fordulat. Helyénvalóbb lenne azt mondani, hogy meggyilkolták az alma matert. De persze, ha ez történt, akkor vannak felelősök is; ha van gyilkosság, akkor gyilkos is van. A képlet egyszerű, a valóság hazudik.

Másrészről pedig, hogy visszatérjünk az erkölcsi jóvátétel kérdésére, amelyet ugyebár a materiális dolgok nem tudnak kiegyenlíteni; ez soha nem fog bekövetkezni (legalábbis az egyik részről), hiszen elég, ha csak Meggyes Tamás relativizálási hajlamát pedzegetjük.

Az meg már csak hab az elbaszott tortára, hogy a Facebookon az iskola a napokban ünnepelte a hatvankettedik születésnapját. Valaki nagyon elnézett valamit.

Nem szoktak ilyet mondani, de kívánjuk, hogy soha ne élje meg az intézmény-együttes ezt a kort, hanem valamiképp a gimnázium ügye végre kerüljön piedesztálra; valami történjen. Ha nem is ássuk ki a sírból, legalább a gyászmunkát végezzük el, addig úgysem lesz megnyugvás.

Azaz valaki nagyon gyorsan kérjen bocsánatot nyilvánosan; felelősségét vállalva, tanári-tanító mivoltát nem meghazudtolva. Azt hiszem, ennyi kijár, még ha fejétől bűzlik is a hal.