A Népszabadság furcsa cikket közölt az esztergomi helyzetről, van benne valami förtelmes és csöpögős szentimentalizmus, ami lehet, hogy árulkodó és sejtető jeleket ad az elkövetkező időszakokra. Itt lehet vele megbirkózni, aki kíváncsi rá:

http://nol.hu/lap/hetvege/20120512-felporog_a_smaragd

De nézzük kívülről az egész esztergomi politikai komplexumot. Könnyebb dolga van Tétényi Évának –ezt könnyű látni -, hiszen az egész baloldali sajtó tárt karokkal fogadja őt, illetve vele egyetemben az esztergomi történések magyarázatát is, mivel nálunk nem működik ez a papírfecni, amit hívnak a Nemzeti Együttműködés alapokmányának is. Szóval, mint láthatjuk, ahol igazán van terep és igény rá, hogy funkcionáljon, ott megmutatkozik, hogy az egész egy fikciókból épült bődületes baromság, a kibocsájtó is csak valamiféle szerelmes délután egy tündérkertes álmából felkelve vethette papírra…

Másrészről könnyű dolga van azért is, mert Tétényi egy virtigli nő, aki nagyon jól használja ki az emberi prekoncepciókat, és mítoszokat; illetve meglehetősen jól helyezkedik bele a törékeny nő szerepébe, sokkal inkább érzek iránta szimpátiát, mint akármelyik fideszes képviselő felé. Ehhez társulnak persze előnyére szóló tulajdonságai is; hogy kiválóan tud beszélni, jól forgatja a szavait és határozott is, ami nem mondható el a legtöbb fideszes képviselőről. Azt is láthatjuk, hogy mennyire jól tudja szabályozni az indulatait, és ez szintén nem jellemző a jobboldali képviselők nagyobb hányadára, akik elsőrendűen a férfi erősség és elsőbbség mítoszával próbálnak fellépni, viszont inkább megdönteni látszanak azt szerepléseikkel.

Ez mind csak külcsín, amit meglovagol a Népszabadság egyik legújabb cikke is szinte már celebpolitikusi zsánerbe emelve a polgármesternőt. Nem hiszem, hogy ez normális lenne és egyetértek Bejó Gábor írásával, hogy valami nincs rendben a városházán, valami örült átok járja be az egész épületet, ami nehezíti a normális közélet kialakulását.

Pedig szerintem legtöbben Tétényi szavazók vagyunk, voltunk. Nem volt választás, viszont nem ezt vártam; túl sok a külsőség, rosszak a körülmények, de nem jó irányba tolódik a helyzet sem. Ez arra elég, hogy kirakatbábúk maradjunk, és mi ezt fel is vállaljuk szépen ezekkel az olykor ostobán hangzó, túlzó és szentimentális szereplésekkel.